A Nemzetgazdasági Minisztérium részéről néhány hete már elismerték, hogy a mai állás szerint már másképpen vezetnék be az online pénztárgépeket. Az ilyen adótechnikai módszerek bevezetésében a könyvelőket is partnernek kellett volna tekintetni, és nem a fejük felett dönteni. A könyvelők és a bérszámfejtők alkalmazkodása és fejlődése ugyanis nem „szükségszerű", és köztük mára már olyan minőségi különbségek alakultak ki, hogy az egységesítés és a szintrehozás elkerülhetetlen. Ez a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező könyvelőnek nagyon fájni fog. Ha viszont a könyvelő felhagy a munkájával, az súlyos adókockázattal jár, nem is beszélve a keletkező kárról.

A bérszámfejtés szabályozása az elmúlt két évtizedben folyamatosan változott, minden kormány átszabta a kötelezettségeket. Az adminisztrációs terhekkel egyáltalán nem törődve vezették be és vezették ki a magán-nyugdíjpénztárakat, tették mindezt barokkos jogalkotói körmondatokkal.

Aztán jött a „fejlődés": a bevallásokat ma már nem lehet szoftver nélkül kitölteni és a statisztikák, beszámolók és jelentések hibátlan elkészítése elképesztő elvárásokat jelent. A számviteli és nyilvántartási szabályozás nem lett egyszerűbb, a most bevezetett mikrogazdálkodói beszámoló tartalmilag kusza és bonyolult, így sokan maradnak majd az eredeti számviteli szabályok mellett. Hasonló csalódás a Kiva is, aminek a könyvelésével szerencsére csak egy szűk réteget kergetnek az őrületbe. A könyvvizsgálati kötelezettség kivezetése 300 millió forintos forgalom alatt csupán látszatmegoldás. Egy ilyen intézkedést csak egy erős adó-audit rendszer kiépítése mellett lehetett volna meglépni – ha az nem ütközött volna a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenállásába. A tételes áfa bevallás bevezetése kapcsán – amit hiába próbáltunk saját javaslatunkkal elfogadható irányba terelni – a könyvelő nem kapott semmilyen támogatást. Szoftvertámogatás és megfelelő bevezetési periódus sem volt, helyette az állam rájuk erőszakolt egy „M" jelű adatlapot, amit széles könyvelői réteg még mindig kézzel tölt ki. Még a nagyvállalatoknál is. Ezeknek az adatoknak a felhasználásáról semmit sem tudni, holott a bevallást követő éjszaka már minden vállalkozás értesülhetne arról, hogy olyan számla áfatartalmát próbálja érvényesíteni, amit a számlakibocsátó be se vallott. Bármilyen meglepő, de egy ilyen automata értesítés korántsem ütközik az adótitok szabályaiba. Ameddig nem lesz érdemi ügyviteli támogatás, addig korai lenne a tételes áfa értékhatárát 2 millió forintról a kívánt százezres szintre leszállítani.

Hasonlóan problémás területté vált a pénztárgépek bevezetése, ahol a prototípust kellett vakon megrendelni, miközben a minisztérium a határidők hosszabbítgatásával tette és teszi magát nevetségessé. Ennél is volt lejjebb, amikor a törvényi felhatalmazást átlépve a számlát kiállítókra a Nemzetgazdasági Minisztérium adatszolgáltatást írt elő. Ezen a területen is a könyvelőkre hárult az adminisztráció. Újabb teendőik akkor támadhatnak, ha a jogszabályi fenyegetés okán megrendelt gépekkel szemben sokan a piacra visszatérő Alt-Cash készülékeit választanák. Az okok prózaiak: A NAV honlapján keresztüli megrendelések szállítói további befizetéseket kérnek, miközben az üzembe helyezés még mindig késik. Példátlan, ahogy az NGM két konkrét pénztárgépre áttérési rendeletet alkotott, aminek piactorzító hatásáról a Gazdasági Versenyhivatalnál – bár ígérték – nem kívántak érdemben nyilatkozni.

Eközben szinte alig van olyan pénztárgép, amin az engedélyezés óta ne kellett volna szoftvert átírni, de volt olyan is, ahol a modemet és a processzort is ki kellett cserélni. Természetesen ezek a gépek mind a műszaki, mind az informatikai feltételeknek folyamatosan megfeleltek. A csúcspont az lesz, ha pletykák igaznak bizonyulnak arról, hogy az online pénztárgép technológiája mégis kijátszható.

Essen szó az újabb adóhatóság által dédelgetett ötletről is: a könyvelőszoftverek bekötnék NAV-hoz. Bár az ölet korántsem az ördögtől való, sőt a nemzetközi tapasztalatok is ebbe az irányba mutatnak, mégis az adóhatóság mindezt igyekszik a könyvelők háta mögött felépíteni, miközben a szoftverek frissítésének támogatásáról és a megfelelő bevezetési időről már nem beszélnek. Az adóhatóság által kiírt – nem nyilvános – közbeszerzés ténye azonban egyértelművé teszi, hogy a NAV pusztán előírna egy új szoftveres adatformátumot, és azt máris megkövetelhetné a könyvelőktől, visszamenőleges hatállyal egy törvényi előírásra hivatkozva. Ennek alternatív javaslatát a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete már előterjesztette az NGM adóügyekkel foglalkozó államtitkársága számára, azonban úgy tűnik, hogy az adóhatóság a kérdésben önállóan intézkedik, miközben a minisztérium adóigazgatási vezetői gyorsan cserélődnek. Nem tehetünk mást, mint ezúton is tiltakozunk egy új adatstruktúra váratlan bevezetése ellen, hiszen az ellentmond a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének.

Az Alkotmánybíróság minden évben hozott valamilyen adótörvényt elmarasztaló döntést, 2012 óta ez már tiltott, így a hibás szabályozás bevezetésének nincs jogi akadálya. A könyvelést nemcsak az alaptörvénybe ütköző adószabályozás zilálja szét, hanem az intézkedések olyan módon való bevezetése, ami a könyvelők heteken, napokon belüli alkalmazkodását magától értetődőnek tartja.

lyan fórumok és a jogalkotási megoldások kellenek, ahol az adóforintokat bevalló könyvelőkkel szemben szakmai és eljárási elvárásokat támasztanak, de ügyelnek arra, hogy a könyvelő ezt képes is legyen teljesíteni.

Szerző: Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke