Feketemunka, amely béklyóba kényszeríti a magyar gazdaságot. Minimálbérre bejelentett dolgozó, borítékba kapott pénz és trükkök százai. Van, aki a 90-es évek óta nem volt teljesen legális állásban, és van, akit pedig igazgatóként 4 órára jelentettek be. A hvg.hu korábbi cikkére rengeteg olvasói visszajelzést kaptunk, ezekből szemezgettünk.

Rengeteg olvasói visszajelzést kaptunk cikkünkre, amelyben a magyarországi feketemunka jellemzőit és elterjedtségét vizsgáltuk. Sokak érezték magukat megszólítva, így teret adunk az olvasói tapasztalatoknak is. Van olyan olvasónk, aki a 90-es évek óta nem volt teljesen legális állásban, és van, akit pedig szállodaigazgatóként 4 órára jelentettek be. Egyik levélírónk szerint ha tisztességesen adóznának a cégek, akkor sokan lehúzhatnák a rolót.

"Csak a multik jelentenek be teljesen"

"A kilencvenes évek közepén voltam pályakezdő fejlesztő, és talán egy évtől eltekintve sosem volt olyan munkahelyem, ahol teljes fizetésre lettem volna bejelentve" – írta János. Szerinte a szakmában köztudottan csak a nagy multik jelentik be teljes bérre a munkavállalókat. Senki sem fizet teljes bért, mivel azzal olyan versenyhátrányba kerülne, amellyel azonnal lehúzhatná a rolót. Még amikor egészen tekintélyes, sok száz fős, meghatározó magyar piaci szereplőnél dolgoztam, ott sem ismertem senkit, aki teljesen be lett volna jelentve – emelte ki János. Persze valamiféle konstrukciók léteztek a háttérben, hogy valamennyire legálisan működjön mindez.

Volt, hogy egy-egy cégnél felvetette a teljes bérre történő bejelentést, amit vagy azonnal elutasítottak, vagy – végső soron érthető okokból – ennek költségeit teljes egészében rá terhelték volna, aminek egy egészen nevetséges bér lett volna a végeredménye. A munkáltatót nem csak a verseny által szükségessé vált bérköltség-optimalizálás kényszeríti a szürkefizetések pályájára, de a minőségi munkaerőért való versengés is.
Fotó: hvg.hu

"A bejelentett bér és a boríték aránya nekem kezdetben 1:1, de később akár már 1:3-1:4 körül mozgott" – írta. Azaz, a boríték volt mindig is a jelentősebb rész, ami addig, míg megvan a bizalom, és fut a cég, a nyugdíj még messze, nem jelent olyan nagy gondot olvasónk szerint.

János a 2008-as válságig csak egyetlen cégnél járt úgy, hogy a fizetése részét képező borítékot a 2000-es évek eleji dotcom-válság során fizetésről átnevezték bónusszá, és elkezdték nem rendszeresen és feltételhez kötötten folyósítani.

A 2008-as válsággal ugyanakkor jöttek a problémák, és a nehéz gazdasági helyzetben a munkáltatókról is kiderült, hogy bizonyos anyagi nehézségek mellett "már bevállalják azt az erkölcstelenséget", hogy egyszerűen nem fizetnek, csak a hivatalos bejelentett bért. János több cégnél is így járt. Az egyikből csak ügyvéddel fenyegetőzve sikerült kiszednie a bennragadt majdnem 1 milliónyi bértartozást.

Egy másik cégnél félévnyi borítékos fizetéssel tartoztak neki, a tartalékai elfogytak, veszélybe került családja megélhetése is. A felesége is elveszítette egy leépítés során a munkáját, ott is volt elég nagy harc a borítékos tartozások behajtásával. Ezek a szituációk nagyon idegörlőek, és szomorú, hogy egy jól induló munkakapcsolat egy "Rózsák háborúja"-szerű brutális válásban végződik, miközben kiderül, a munkáltató a legnagyobb gerinctelenségekre is képes a kiszolgáltatott munkavállalóval szemben – mesélte olvasónk. A következő állásinterjún így nehéz referenciákat hozni.

Végül Jánosnak elege lett az egészből, és elment szabadúszónak. A bevételeim hektikusabbak, de ezzel a borítékok is megszűntek: evás cégem van, és egyszerűen megadom a királynak, ami a királyé, és én is nyugodtabban alszom – hangsúlyozta olvasónk.

Szállodaigazgatóként négy órára bejelentve

Tamara 26 éves diplomás nő, jelentős kül- és belföldi szállodai és éttermi vendéglátói tapasztalattal rendelkezik. Korához képest szerinte nagyon hamar felsővezetői munkakörökbe került, de újra kisebb vidéki szállodáknál kap lehetőségeket.

Jelenlegi munkaadója még a "viszonylag legálisabb" utakat követve fizetése nagy részét utalja, többi részt pedig különböző legális elszámolási utakon (utazási hozzájárulás például) rendezi. Persze nem is lenne ezekkel baj, hisz ezek jogilag helytálló fizetésen felüli juttatások. De ez az, aminek fizetésen felüli része kellene hogy legyen, nem pedig az eredetileg megegyezett fizetés részét képező elemek – fejtette ki.
Fotó: Túry Gergely

Előző munkahelyén azonban a tulajdonos felvette szállodaigazgatói munkakörbe, majd bejelentette 4 órára, értékesítői pozícióba és a kézhez kapott fizetésének pontosan a harmada volt a bejelentett bruttó fizetése.

A probléma Tamara szerint annyira általános, hogy a teljesen más üzletágban, ám szintén magánszektorban dolgozó élettársa története még ennél is elszomorítóbb. A napi 9-10 órás munkaidő mellett 4 órában van – szintén a valós fizetésének töredékén – bejelentve. Volt ugyanakkor idő, amikor a cégnek éppen úgy felelt meg, valamilyen pályázati ügyintézés miatt ki is jelentették munkahelyéről.

Persze lazán legyinthetünk arra, hogy nem lesz már nyugdíjunk, ezen Tamara sem aggódik túl sokat. "Ha megélem a 100 évet, mert addigra biztos lesz annyi a korhatár, akkor majd kitalálok valamit, vagy csendben elmegyek" – emelte ki. Nőként azonban a karriere és kora előrehaladtával nyilván felvetődik majd a gyerekvállalás gondolata. Ilyen körülmények között számot vetve ezzel-azzal, az ember szorult helyzetbe kerül, és csak odázza a kérdést, "talán a következő helyen jobb lesz" jeligével, hisz ilyen feltételek mellett nem férne bele egy gyereket is eltartani egy fizetésből meg a bejelentett bérem alapján számolt állami támogatásokból – tette hozzá.

Az igazán szomorú Tamara szerint az, hogy tisztában van vele, hogy ennél vannak sokkal rosszabb helyzetben élők is, akik aztán végül akár "puciseggre" is bevállalják a gyereket, és valahogy elkaristolnak. "Engem azonban úgy neveltek a szüleim, hogy egy bizonyos életszínvonalat nyújtsak majd én is a gyermekemnek, és ehhez tartom is magam."

Ha nem minimálbérre lennének a munkavállalók bejelentve, a cégek lehúzhatnák a rolót

A társadalomban és sajnos az újságírókban is fura tévkép él a béreket szürkén fizető vállalkozókról – kezdi levelét Balázs. Nyilván akad olyan is, akire ráillik a pénzeszsákján szivarozó, kövér, cilinderes kapitalista képe, de szerinte ez a kisebbség. A valóság Balázs szerint az, hogy a szürkén fizetett bérek rendszere nélkül, az elhibázott adórendszer és a vállalkozásokat sújtó adminisztratív terhek miatt tízezrével mennének csődbe vállalkozások, több százezren válnának munkanélkülivé és összeroppanna a gazdaság.

Balázs vállalkozása egy tipikus magyar mikrovállalkozás, vannak tulajdonosok és vannak emellett alkalmazottak is. "Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel egyrészt több az alkalmazott, mint a tulajdonos, másrészt a párját ritkítóan sikeres unortodox gazdaságpolitika és a győztes gazdasági szabadságharc ellenére még mindig működünk" – tette hozzá.
Fotó: AFP / Mahmoud Khaled

Náluk mindenki minimálbérre van bejelentve. A hazánkban szokásos bérekhez képest Balázs szerint mindenki jól keres, ugyanakkor a tulajdonosok sem gazdagok. Az alkalmazottak tisztában vannak vele, hogy ha nem kapnának zsebbe fizetést, akkor tényleg csak a minimálbért kapnák, vagy inkább még annyit sem. "Ha most hirtelen elhatározásból elkezdenénk tisztességesen adózni, öt percig se bírná a cég, azonnal lehúzhatnánk a rolót" – fejtette ki. Az alkalmazottak még azzal is tisztában vannak, hogy amikor a kormány egy-egy újabb adóterhet ró a cégre, annak összegével csökken a bérük, mert a cég nem bír el több kiadást.

Természetesen az is tévedés, hogy "renitens magatartásukkal" a tisztességes, fehéren dolgozó vállalkozásokat szorítják ki a piacról, mert a szakmájukban, de máshol is így megy ez, mindenki így működik.

Balázs szerint roppant csúnya dolog, hogy a társadalom tisztességesen dolgozó, tisztességesen adózó részének a terhére elcsalják az adót. Csakhogy, ha a szürkén fizető vállalkozások a fent leírtak szerint tönkremennének és bezárnának, az állam elesne az általuk befizetett adótól, ami kevesebb ugyan mint az előírások, de így is jelentős részt képviselnek. Másrészt a GDP nagyon komoly csökkenést szenvedne el, nem utolsó sorban pedig hirtelen megjelenne több százezer munkanélküli, akiket ha nem akarnak éhen halni hagyni, akkor valamilyen ellátásban részesíteni kellene őket az adófizetők pénzén.

Emellett az sem mellékes Balázs szerint, hogy a nagy tömegű bérkiesés a fogyasztás csökkenését eredményezné, ami erősen rongálná a fehéren dolgozó vállalkozások életben maradási esélyeit is, s ez további csődökhöz és még több állástalanhoz vezetne. "Gondolom, nem kell magyarázni, hogy hova vezetne ez a spirál" – tette hozzá.

A folyamatnak emellett még egy komolyabb mellékhatása is lenne, ez pedig a termelés kiesése. "Ezt a kiesést a fehér cégek garantáltan nem tudnák pótolni, hiszen a romokban lévő gazdaságban nincs pénz fejlesztésre, de ha valakinek volna is, a rendkívül megbízhatatlan gazdaságpolitika miatt százszor is meggondolná" – hangsúlyozta Balázs.

Forrás: HVG