Könyvelő iroda


Elérhetőség

72/784-865

 This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

FAcebook

INNOVÁCIÓ - Kinek is kell innovációs járulékot fizetni?

Létrehozva 2014. június 04. (szerda) 14:34

Az innovációs járulékkal kapcsolatosan a belföldi székhelyű gazdasági társaságok számára az egyik legnagyobb kihívást annak megítélése jelenti, hogy egyáltalán kötelezettek-e a járulék fizetésére. A döntés sürgető - a határidő a hónap vége - , meghozatalában segít az Adó szaklap cikke.

A 2004. január 1-jétől működő Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bevételi forrását biztosítja a belföldi székhelyű, a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó gazdasági társaságok által befizetendő innovációs járulék. Az elkülönített állami pénzalap rendeltetése a jogalkotó szándéka szerint az, hogy kiszámítható, biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, lehetővé tegye a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein megvalósuló kutatás-fejlesztés erősítését, a hazai és a külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését.

Az innovációs járulék fizetésére kötelezettek köre

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: Atv.) 3. § (1) bekezdése szerint az innovációs járulék megfizetésére – meghatározott kivételekkel – az Szt. hatálya alá tartozó belföldi székhelyű gazdasági társaságok kötelezettek. E körbe a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság tartozik a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:89. §-a szerint.

Az Atv. idézett rendelkezéséből következően nem kötelezett innovációs járulék fizetésére a külföldi székhelyű gazdálkodó, az egyéni vállalkozó, a polgári jogi társaság, az építőközösség, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviselete, továbbá az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva-tv.) szerinti bevételi nyilvántartást vezető közkereseti társaság, betéti társaság, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai sem. Szintén nem terheli járulékfizetési kötelezettség azt a gazdálkodót, amely annak ellenére, hogy az Szt. alanya, nem minősül gazdasági társaságnak. Ilyen például a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, az egyéni cég, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a társasház, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, az MRP szervezet, az egyház, az alapítvány, az egyesület, a költségvetési intézmény.

Az Atv. egyes rendelkezései további kivételeket nevesítenek, így az előzőekben felsorolt szervezeteken kívül mentes az innovációs járulékfizetési kötelezettség alól:
- az üzleti év első napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv-tv.) szerint mikro-, vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság [Atv. 3. § (2) bekezdés];
- a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Nemzeti Vagyon Zrt., a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság [Atv. 3. § (2) bekezdés];
- a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága a cégbejegyzés évében [Atv. 3. § (3) bekezdés];
- a közhasznú nonprofit gazdasági társaság [Atv. 3. § (3) bekezdés].

A gazdasági társaságok besorolása a Kkv-tv. alapján

A besoroláshoz szükséges gazdasági mutatók

A kkv kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
- összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
- éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg [Kkv-tv. 3. § (3) bekezdés].

A kkv kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
- összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
- éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg [Kkv-tv. 3. § (2) bekezdés].

Ahhoz, hogy egy gazdasági társaság a Kkv-tv. rendelkezései alapján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősüljön, a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó feltételnek minden esetben teljesülnie kell, míg az éves nettó árbevételre, illetve a mérlegfőösszegre előírt vagylagos kritériumok közül elegendő az egyik teljesülése.

A Kkv-tv.-ben euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor – általános esetben a december 31-én – érvényes deviza-középárfolyamot kell alkalmazni (naptári év szerinti üzleti évet feltételezve). Újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, MNB által megállapított deviza-középárfolyamot kell alkalmazni (tehát a tevékenységét 2014-ban kezdő vállalkozásnál a 2013. december 31-eit).

A Kkv-tv. 5. § (1)–(2) bekezdése határozza meg azt, hogy a fent részletezett mutatószámokat milyen nyilvántartások alapján kell figyelembe venni. E szerint az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában az éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló adatai alapján kell a besorolást elvégezni. Amennyiben a gazdasági társaság működési ideje 1 évnél rövidebb – például átalakulás esetén a jogutód első adóéve –, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Az évesítést úgy kell elvégezni, hogy az értékesítés nettó árbevételének összegét el kell osztani a beszámolóval lefedett működési napok számával, majd ezt megszorozni az adott naptári év napjainak számával. A foglalkoztatotti létszám, illetve a mérlegfőösszeg adatának évesítésére azonban ezek jellegéből következően nincs mód, így ezeket változatlanul hagyva, éves szintű mutatóknak kell tekinteni.

Az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai esetében úgy rendelkezik a Kkv-tv. 5. § (1) bekezdése, hogy az Eva-tv. hatálya alá tartozó vállalkozás minősítése a saját nyilvántartása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Az Eva-tv. hatálya alá tartozó vállalkozás kkv-nak történő minősítéséhez a vállalkozásnak foglalkoztatotti létszámra vonatkozó nyilvántartással kell rendelkeznie.

Tekintettel arra, hogy az idézett rendelkezés általánosságban határozza meg az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai esetében a minősítés alapját, így a nem bevételi nyilvántartást vezető eva-alany belföldi gazdasági társaságok méret szerinti besorolásakor is kizárólag a foglalkoztatotti létszámot kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy ezek a társaságok rendelkeznek beszámolóval (hiszen az Szt. alanyai).

Habár az Atv. 3. § (3) bekezdése mentesíti az innovációsjárulék-fizetés alól az újonnan alapított társaságokat a cégbejegyzés évében, érdemes megjegyezni azt, hogy az újonnan alapított vállalkozások, amelyek még nem rendelkeznek beszámolóval, az üzleti tervben foglalt adatok alapján végzik el a besorolást mindaddig, amíg a beszámolót el nem fogadják. Az újonnan alapított vállalkozásoknak az üzleti tervben foglalt adatokat nem kell évesíteni.

Az Atv. 2011. december 31-éig hatályos szövege a kis- és mikrovállalkozás fogalmi meghatározásánál csak a Kkv-tv.-nek a fent ismertetett gazdasági mutatószámokat tartalmazó rendelkezéseire utalt. Ez azt jelentette, hogy a vállalkozási méret meghatározásánál kizárólag e mutatókat kellett figyelembe venni, a Kkv-tv. további szabályait nem.

A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében kikerült az Atv. szövegéből a Kkv-tv.-nek a mutatókra utaló rendelkezési helye. Mindez azt jelenti, hogy az új szabályozás értelmében a méret szerinti besorolás meghatározásához – azaz esetlegesen az innovációs járulék alóli mentesség megállapításához – a Kkv-tv. összes rendelkezését figyelembe kell venni, így különösen az alábbiakban ismertetett, a kapcsolódó, partner vállalkozások adataira, az állami és önkormányzati tulajdonra, illetve a kétéves szabályra vonatkozó rendelkezéseket.

A módosítás azt eredményezte, hogy bővült az innovációs árulék-fizetésre kötelezettek köre, továbbá a gazdasági társaságok méret szerinti besorolása azonos elvek alapján történik az innovációs járulék, illetve a társasági adó rendszerében.

Az állami, önkormányzati tulajdonra vonatkozó rendelkezések

A Kkv-tv. 3. § (4) bekezdése alapján nem minősül kkv-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot. Ez a helyzet év közben bármely napon bekövetkezhet, az adatok nem a beszámolóból nyerhetők.

Az előzőekben bemutatott, az állami/önkormányzati tulajdonra vonatkozó rendelkezéseket nem kell figyelembe venni, ha a Kkv-tv. 19. § 1. pontjában felsorolt befektetők részesedéséről van szó. Ezek:
- állami befektető társaságok,
- finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítése céljából rendszeresen kockázatitőke-befektetést folytató egyének vagy csoportok, akik, vagy amelyek a tőzsdén nem jegyzett vállalkozások alaptőkéjébe fektetnek be, azzal a feltétellel, hogy az érdekeltségük az adott vállalkozásban kevesebb, mint 1 250 ezer euró, vagy annak megfelelő forintösszeg,
- szövetkezeti üzletrész hasznosító gazdasági társaságok,
- felsőoktatási intézmények, nem felsőoktatási intézmény szervezetében működő oktatási és szaktanácsadási intézmények, a felső- vagy középfokú oktatás gyakorlati háttereként termelő tevékenységet folytató tangazdaságok és tanüzemek, nonprofit kutatási központok, valamint nem felsőoktatási intézmény szervezeteként – költségvetési formában működő – egyéb kutatóhelyek,
- a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban Tpt.) 5. § (1) bekezdésének 53. pontjában meghatározott intézményi befektetők,
- az évi 10 millió eurót, illetve az annak megfelelő forintösszeget meg nem haladó költségvetéssel és kevesebb, mint 5 ezer lakossal rendelkező helyi önkormányzatok.

Önálló vállalkozás, kapcsolódó, partnervállalkozás

Az alcímben felsorolt fogalmak tisztázása után megválaszolhatjuk azt a kérdést, hogy a besorolás során kizárólag az adott belföldi gazdasági társaság saját mutatóértékeit kell-e figyelembe venni, vagy esetlegesen más vállalkozások adatait (vagy azok arányos részét) is hozzá kell-e számítanunk.

A kapcsolódó vállalkozások fogalmi meghatározásánál a Kkv-tv. 4. § (3)–(5) bekezdésében foglaltakat kell áttekintenünk. E szerint kapcsolódó vállalkozások azok, amelyek egymással az alábbiakban felsorolt valamely kapcsolatban állnak:
a) egy vállalkozás egy másik vállalkozás tulajdoni részesedésének (részvényeinek) vagy a szavazatának a többségével rendelkezik [Kkv-tv. 4. § (3) bekezdés a) pont]; vagy
b) egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválasztja vagy visszahívja [Kkv-tv. 4. § (3) bekezdés b) pont]; vagy
c) egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján – függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól – döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol [Kkv-tv. 4. § (3) bekezdés c) pont]; vagy
d) egy vállalkozás egy másik vállalkozásban – más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján – a szavazatok többségét egyedül birtokolja [Kkv-tv. 4. § (3) bekezdés d) pont], továbbá
e) kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások is, amelyek egy vagy több vállalkozáson keresztül állnak egymással az a)–d) pontokban felsorolt kapcsolatban [Kkv-tv. 4. § (4) bekezdés].
E közvetett kapcsolat tekintetében a Kkv-tv. 19. § 3. pontja a Tpt. 5. § (1) bekezdésének 84. pontja szerinti meghatározásra utal. E szerint közvetett tulajdonnak, illetve közvetett befolyásnak minősül egy vállalkozás tulajdoni hányadának, illetőleg szavazati jogának a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazati joggal rendelkező más vállalkozás (köztes vállalkozás) tulajdoni hányadán, szavazati jogán keresztül történő gyakorlása. A közvetett tulajdon, a közvetett befolyás arányának megállapításához a közvetett tulajdonnal, közvetett befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak a vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
f) Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek továbbá azok a vállalkozások is, amelyek egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén az a)–e) pontokban meghatározott jellegű kapcsolatban állnak egymással, amennyiben tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják [Kkv-tv. 4. § (5) bekezdés].

A szomszédos piac fogalmát a Kkv-tv. 19. § (4) bekezdése határozza meg. E szerint az adott terméknek vagy szolgáltatásnak az a piaca, amely a termék vagy szolgáltatás végső fogyasztóhoz való eljuttatására létrehozott termelési, értékesítési folyamatban vertikálisan az adott piacot megelőző vagy követő szinten helyezkedik el.

Így tehát akkor is kapcsolódó vállalkozásokról van szó, ha nem vállalkozások, hanem egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek csoportja áll a fentiekben [az a)–e) pontokban] felsorolt valamely kapcsolatban vállalkozásokkal, feltéve, hogy tevékenységüket vagy annak egy részét azonos vagy egymással szomszédos piacokon folytatják.

A magánszemélyek lehetnek közeli hozzátartozók, vagy független személyek, ugyanis a Kkv-tv. nem tartalmaz közeli hozzátartozókra vonatkozó feltételt, e törvény alkalmazásában nemcsak a közeli hozzátartozók, hanem a bármely személyek által tulajdonolt vállalkozások közötti kapcsolatot kell érteni.

A magánszemélyek lehetnek közeli hozzátartozók, vagy független személyek, ugyanis a Kkv-tv. nem tartalmaz közeli hozzátartozókra vonatkozó feltételt, e törvény alkalmazásában nemcsak a közeli hozzátartozók, hanem a bármely személyek által tulajdonolt vállalkozások közötti kapcsolatot kell érteni.

A „kétéves szabály" alkalmazása

Ha egy vállalkozás éves szinten túllépi a 3. §-ban meghatározott foglalkoztatotti létszámot vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól.

E rendelkezés azt jelenti, hogy valamely vállalkozás besorolásának kkv-n belüli (magasabb vagy alacsonyabb), illetve kkv-n kívüli méretre történő megváltozása, vagy a kkv-n kívüli vállalkozásnak a valamely kkv kategóriába történő átsorolása csak akkor következik be, ha a vállalkozásnál a minősítést megalapozó határértékek két egymást követő beszámoló adatai alapján meghaladják a korábbi besorolásra vonatkozó határértéket vagy elmaradnak attól.

Ha tehát egy vállalkozás abban az évben, amikor először határozta meg a méret szerinti besorolását (nevezzük bázisévnek), mikrovállalkozásnak minősült, és a bázisévet követő évben a mutatóértékei alapján kisvállalkozásnak minősülne, úgy a besorolása nem változik, hiszen még csak egy évben tért el a besorolása („felfelé": mikrovállalkozásból a magasabb, kisvállalkozási kategóriába lépne), marad tehát mikrovállalkozás. A bázisévet követő első évben sosem változik meg a vállalkozás mérete. Ha viszont ez a vállalkozás a bázisévet követő második üzleti évben a mutatóértékei alapján a középvállalkozási méretnek felel meg, akkor a besorolása (másodszor is „felfelé": a mikrovállalkozástól magasabb, középvállalkozási kategóriába lép) mikrovállalkozásról középvállalkozásra módosul, hiszen két egymást követő évben – egy irányban, „felfelé" – eltért a mikrovállalkozásokra irányadó határértékektől. Két egymást követően elfogadott beszámoló alapján csak abban az esetben következik be változás, ha a vállalkozás fennálló besorolásához tartozó határértékeket mind a két beszámoló adatai meghaladják, vagy mind a két beszámoló adatai elmaradnak azoktól. Ha pedig a két beszámoló adatai különböző, de egy irányban („lefelé", vagy „felfelé") változó besorolást tennének lehetővé, akkor mindig a második beszámoló mutatói alapján kell a besorolást meghatározni.

Abban az esetben, ha a vállalkozás a bázisévben középvállalkozás, az azt követő üzleti évben a rendelkezésre álló beszámoló alapján kisvállalkozás lenne („lefelé": középvállalkozásból az alacsonyabb, kisvállalkozási kategóriába lépne), a bázisévet követő második évben pedig a mutatói alapján nagyvállalkozás lenne (másodszor pedig „felfelé": a középvállalkozástól magasabb, nagyvállalkozási kategóriába lépne), akkor nem változik a bázisévben meghatározott besorolása, azaz továbbra is középvállalkozásnak minősül, hiszen nem egy irányban tért el két egymást követő évben a besorolása a bázisév szerinti határértékektől.

A vázolt példák alapján megállapítható, hogy két egymást követően elfogadott beszámoló alapján csak abban az esetben következik be változás, ha a vállalkozás fennálló besorolásához tartozó határértékeket mind a két beszámoló adatai meghaladják, vagy mind a két beszámoló adatai elmaradnak azoktól, ha pedig a két beszámoló adatai különböző besorolást tennének lehetővé, akkor mindig a második beszámoló mutatói alapján kell a besorolást meghatározni.

Amikor a vállalkozások az innovációs járulék kötelezettségének fennállása tekintetében 2012. január 1-jén elvégezték – a megváltozott szabályoknak megfelelően –, a Kkv-tv. szerinti besorolásukat figyelembe kellett venniük a megelőző üzleti évekre (2011. és a 2010.) vonatkozó besorolásukat is. Ehhez viszont nem elegendő a 2011-es és 2010-es üzleti években rendelkezésre álló utolsó beszámoló adataiból kiindulni, mivel a „kétéves szabály" alkalmazása folytán előfordulhat, hogy a Kkv-tv. szerinti besorolás nem egyezik meg az adott évre vonatkozó beszámoló mutatóértékeivel.

Mindez azt jelenti, hogy a 2012-es besoroláshoz (a 2012. január 1-jén irányadó vállalkozási méret megállapításához) meg kell határozni az úgynevezett bázisévet, amelyben az adózó először megállapította a méret szerinti besorolását. Ilyen bázisévnek a 2005. üzleti évet tekintjük, hiszen a „kétéves szabály" akkor került be a Kkv-tv.-be. Azon vállalkozások vonatkozásában pedig, amelyek 2005. után kezdték meg a működésüket, bázisévnek a működés megkezdésének üzleti évét kell tekinteni.

A mentesített időszakok

Az Atv. 3. § (3) bekezdése értelmében mentesített időszaknak minősül a kezdő vállalkozás előtársasági időszaka, valamint az azt követő üzleti év, illetve ha a társaság az előtársasági időszakról külön beszámolót (a Számviteli törvény szabályai szerint) nem nyújt be, akkor – a társasági szerződés ellenjegyzésétől, közokiratba foglalásától az üzleti év mérleg fordulónapjáig terjedő – első üzleti év.

Ennek alapján az új alapítású társaság az első két üzleti évében – az előtársasági időszakában és az azt követő üzleti évében –, illetve az „összevont" első üzleti évében nem kötelezett innovációs járulék fizetésére. Az első két üzleti év kezdő napja eshet azonos naptári évre is, de akár olyan helyzet is előállhat, hogy az előtársaság cégbírósági bejegyzése áthúzódik az egyik naptári évről a másik naptári évre. A mentesítés bármelyik esetben mindkét üzleti évre kiterjed.

Ha például egy bt. társasági szerződésének ellenjegyzésére 2013. december 20-án került sor, azt követően pedig előtársaságként működik egészen a 2014. január 15-i cégbírósági bejegyzés időpontjáig, úgy a mentesített időszakok az alábbiak szerint alakulnak: 2013. december 20. – 2014. január 15. (első üzleti év), 2014. január 16. – 2014. december 31. (második üzleti év). Így a – naptári év szerint működő – bt. először a 2015. január 1-jével kezdődő üzleti évében lesz az innovációs járulék alanya.

Forrás: www.ado.hu

IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark