Elérhetőség

72/784-865

 This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

FAcebook

A szabadság megszakítása és annak következményei

Létrehozva 2019. július 03. (szerda) 08:38

A nyárral együtt beköszönt a szabadságolás, a munkavállalók pihenésének, regenerálódásának időszaka is. A munkáltatónál azonban változatlanul megy tovább az élet, így előfordulhat, hogy egy váratlanul felmerülő probléma vagy sürgősen megoldandó feladat miatt valamely munkavállaló kiadott szabadságát meg kell szakítani vagy el kell odázni.

Grand Cayman Island ZF2RW DX News

A munkavállalót megillető szabadság kiadása alapvetően a munkáltató felelőssége, neki kell gondoskodnia arról, hogy a munkavállalót megillető szabadság ténylegesen kiadásra kerüljön, a munkavállaló az őt megillető időben valóban mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 122. § (1) bekezdés]. Ha a szabadság kiadására nem kerül sor, egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során a munkáltató bírság kiszabására számíthat. A munkáltató a szabadság kiadásáról a munkavállaló meghallgatását követően köteles dönteni, ez biztosítja, hogy a munkáltató a munkavállaló szempontjait, igényeit megismerje [Mt. 122. § (1) bekezdés]. A munkavállaló igényei ezen felül azáltal is érvényesítésre kerülnek, hogy a munkáltató naptári évenként 7 nap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját leszámítva – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni [Mt. 122. § (2) bekezdés]. A szabadság időpontját, történjen az a munkavállaló kérésére vagy a munkáltató döntése alapján, később 15 nappal annak megkezdése előtt közölni kell [Mt. 122. § (4) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a szabadságot mindenképp a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni, a munkáltató a szabadság kiadásának idejére ugyanúgy készít munkaidő-beosztást, mintha a munkavállaló ebben az időszakban is munkavégzésre kötelezné [Mt. 124. § (1) bekezdés]. Így a munkavállaló számára órákban nyilvántartott szabadság esetén is egyértelmű, az őt megillető szabadságból pontosan mennyit használt fel.

A munkavállalónak kiadott szabadságot a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén jogosult a munkavállaló közölt szabadságának időpontját módosítani, esetleg a munkavállalónak kiadott, már megkezdett szabadáságot megszakítani [Mt. 122. § (5) bekezdés]. Fontos, hogy a kiadott szabadság időpontjának módosítása, illetve a szabadság megszakítása nem járhat együtt azzal, hogy a munkavállaló később sem kapja meg az őt megillető szabadságot, a munkáltatónak azt módosítás esetén később majd ki kell adnia.

A megfelelő időben – legalább 15 nappal megelőzően, de akár fél évvel korábban – közölt szabadság megszakítására nézve a törvény nem határoz meg határidőt, a már közölt időpont fél évvel, vagy két héttel annak megkezdése előtt, illetve a kiadást megelőző estén történő módosítása azonos feltételekkel, azonos – az alábbiakban részletesen kifejtett – jogkövetkezményekkel történhet meg. A munkavállaló szabadságának megszakítására hiába van a munkáltatónak alapos indoka, a végrehajtás nehézségekbe ütközhet, hiszen szabadsága alatt a munkavállaló rendelkezésre állásra nem köteles [Mt. 124. § (3) bekezdés], a munkavállalótól érkező üzenetet nem köteles elolvasni, hívását nem köteles fogadni. Hiába van tehát az Mt. alapján a munkáltatónak joga ahhoz, hogy megszakítsa a munkavállaló pihenését, ha a munkavállaló nem hajlandó kommunikálni a munkáltatóval, a tényleges megszakítás meghiúsul, a munkavállaló ezért később felelősségre nem vonható. Ha azonban a munkáltató utasítását a munkavállalóval közli, a munkavállaló a módosított időpontot el kell, hogy fogadja, illetve szabadságának megszakítására köteles, ellenkező esetben a munkáltató vele szemben az utasítás megtagadására hivatkozva hátrányos jogkövetkezményt érvényesíthet.

A szabadság közölt időpontja módosításának, illetve annak megszakításának jogkövetkezménye, hogy az azzal okozott költségeket és kárt a munkáltatónak meg kell térítenie. Ha a munkavállalónak, pl. külföldi nyaralása került elnapolásra, ez az összeg magasra rúghat, ám egy otthoni pihenéssel eltöltött szabadság megszakítását a munkáltató akár egy forint költség- vagy kártérítés nélkül is megoldhatja.

Ahogy már fentebb megállapításra került, a munkavállaló tervezett szabadsága idejére is rendelkezik munkaidő-beosztással, ennek módosítása egy szabadságmegszakítás esetén lehet indokolt, azonban nem szükségszerű. Előfordulhat, hogy a munkavállalónak csupán az előzetesen már közölt időpontban kell dolgoznia, attól eltérő időpontban történő munkavégzésre nincs szükség. Az általános szabályok szerint, ha a közölt munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés a munkáltató igényeit nem elégíti ki, a munkáltató a munkaidő-beosztást az általános szabályok szerint, a munkavégzést megelőző 96 órával korábban módosíthatja [196. § (5) bekezdés]. A jelenleg hatályos tételes jogi szabályozás alapján a munkavállaló szabadsága időpontjának módosítása, illetve annak megszakítása esetén akkor sem dolgozna rendkívüli munkaidőben, ha beosztását emiatt határidőn belül módosítani kell, hiszen munkavégzési kötelezettségét az előzetesen szabályszerűen közölt munkaidő-beosztás szerint végzi, ennek kapcsán őt erre az időre nézve rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlék [Mt. 143. §] nem illetné meg, a szabadság megszakításának csupán a munkáltató költségek és károk megtérítésére vonatkozó kötelezettsége lenne a jogkövetkezménye. Az irányadó jogszabályi rendelkezések szigorú, a jogalkotó célját és a rendkívüli munkavégzés természetét figyelmen kívül hagyó értelmezése alapján a munkavállalót rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért járó bérpótlék a szabadság megszakítása esetén csupán akkor illetné meg, ha a munkáltató a korábban közölt, már nem módosítható munkaidő-beosztástól eltérő időben kötelezi munkavégzésre munkavállalóját.

A jogszabályok fenti, szigorúan dogmatikus értelmezése esetén a gyakorlatban előfordulhatna, hogy a szabadságát otthon töltő munkavállalót, akinek munkaidő-beosztása megfelel az elvégzendő munkának a munkáltató számára összességében olcsóbb lenne munkavégzésre kötelezni, mint annak bármely kollégáját, aki munkáját rendkívüli munkaidőben végezhetné csupán. A pusztán pénzügyi szempontú megfontolás azonban ebben az esetben sem tenné lehetővé a szabadság megszakításának előnyben részesítését a rendkívüli munka elrendelésével szemben, mivel a megszakítás feltétele, hogy a munkáltató oldalán különösen fontos gazdasági érdek álljon fenn, a bérpótlék megspórolására való hivatkozás azonban nem elég e feltétel teljesüléséhez. Ha a munkáltató inkább a szabadságon lévő munkavállalót hívná be annak érdekében, hogy némi kifizetést megspóroljon, holott választhatna egyébként szabadságát nem töltő munkavállalót is, a szabadság megszakításának jogával visszaélne [Mt. 7. § (1) bekezdés], a megszakítás jogellenesnek minősülne. Ugyan a szabadságoló munkavállaló erre hivatkozva az utasítás teljesítését nem tagadhatná meg, az ilyen kifogásolható gyakorlattól érdemes tartózkodni.

Tekintettel azonban arra, hogy a jogszabályok értelmezése során a jogalkotó szándékát és az egyes jogintézmények lényegét, természetét sem lehet figyelmen kívül hagyni, általánosan kijelenthető, hogy a munkavállaló szabadságának jogszerű megszakítása esetén is – függetlenül a munkaidő-beosztás tényleges módosításától – jár a munkavállalónak az általa elvégzett munkáért a rendkívüli bérpótlék, hiszen őt a munkáltató előre nem várt munkavégzésre, pihenésének megszakítására kötelezi.

Forrás:ado.hu

IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark