Túlórák szinte minden munkahelyen előfordulnak, a különbség abban adott, hogy kifizetésre kerülnek-e, és ha igen, a kifizetés eléri-e a jogszabályban meghatározott összeget. Természetesen a rendkívüli munkát minden esetben meg kell fizetni, ennek elmaradása esetén a munkavállaló az elévülési időn belül jogi úton kényszerítheti azt ki. Sok esetben a munkáltatók a rendkívüli munka munkabérben való megfizetése helyett lehetőséget adnak azok „lecsúszására”, az egyenértékű szabadidő biztosítása önmagában azonban nem teljesíti a követelményeket. Az elszámolás során az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a rendkívüli munkára mikor került sor.

Rendkívüli munka, vagy köznyelvi megnevezésén túlóra a legtöbbször akkor keletkezik, ha a munkáltató elrendeli a beosztás szerinti napi munkaidőn túli munkavégzést. Ilyen eset például, amikor a munkavállaló napi munkaideje délután öt órakor érne véget, de a felhalmozott munka miatt utasítást kap arra, hogy este hatig dolgozzon. Ezen túl, rendkívüli munkának minősül a munkaidőkereten vagy az elszámolási időszakon felül végzett munka is [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 143. § (2) bekezdés], amely akkor keletkezik, ha a munkavállaló, bár mindig csak a munkaidő-beosztásában végzett munkát, de több munkaidő került beosztásra, mint amennyit a munkáltató az adott időszakban az általános munkarendet alapul véve beoszthatott volna.

Sőt, rendkívüli munkának minősül és ennek megfelelően fizetendő az az eset is, amikor a munkavállaló a munkáltató utasítása nélkül végez a beosztás szerinti munkaidején túl munkát, feltéve, hogy ez a munkavégzés szükséges és hasznos volt a munkáltató részére. Ha például a határidőt csak rendkívüli munkával lehet megtartani, erre vonatkozó külön utasítás nélkül is teljesíthető a túlóra, és azt a munkáltató a jogszabályban foglaltak szerint köteles megfizetni.

A rendkívüli munka díjazható kizárólag anyagi formában vagy pénzben és szabadidő biztosításával együttesen. Ha a munkáltató szabadidő nélkül, csak bérben kívánja a túlóra ellenértékét megfizetni, a beosztás szerinti munkanapon, de a beosztás szerinti munkaidőn túl teljesített, továbbá a munkaidőkereten és az elszámolási időszakon felüli rendkívüli munkáért egyrészt ki kell fizetni a munkavállaló adott időtartamra járó alapbérét, amennyiben egyéb pótlékra, például műszakpótlékra jogosult a munkavállaló, a pótlékot, továbbá a rendkívüli munka után járó bérpótlékot, amely az adott időtartamra járó alapbér ötven százaléka [Mt. 143. § (2) bekezdés]. Mindösszesen tehát, az egyéb pótlékokat nem számítva, a munkavállaló a rendkívüli munka időtartamára az alapbérének százötven százalékára lesz jogosult.

Amennyiben azonban a rendkívüli munkára a heti pihenőnapon, heti pihenőidőben kerül sor, az alapbéren és egyéb bérpótlékokon túl már szász százalékos rendkívüli munka után járó bérpótlék megfizetése lesz kötelező [Mt. 143. § (4) bekezdés]. Heti pihenőnap alatt általános munkarendben a szombat, vasárnap értendő, munkaidőkeretben vagy elszámolási időszakban pedig a pihenőnapként beosztott napok. Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munka esetén ugyanezt a pótlékszabályt kell alkalmazni [Mt. 143. § (5) bekezdés], tehát a túlórára az alapbér kétszáz százaléka és az egyéb bérpótlékok fizetendők.

Járható út az is, hogy a rendkívüli munka árát a munkáltató szabadidő kiadásával csökkentse, erre azonban kizárólag munkaviszonyra vonatkozó szabály, például kollektív szerződés ezirányú rendelkezése, vagy a felek megállapodása alapján van lehetőség [Mt. 143. § (2) bekezdés]. A megállapodást nem kötelező írásba foglalni, vitatott esetben azonban az megkönnyíti a bizonyítást.

Megállapodás esetén sem jogszerű az a gyakorlat azonban, amely szerint a munkáltató a rendkívüli munkát kizárólag az azzal egyenértékű időtartamban biztosított szabadidővel kompenzálja. Mind a rendkívüli munkával érintett időtartamra, mind a szabadidő tartamára ki kell ugyanis fizetni az alapbért, a rendkívüli munka időtartamára pedig az egyéb, nem túlórára vonatkozó pótlékokat is, tehát a munkáltató a szabadidő biztosításával kizárólag a rendkívüli munka után járó bérpótlék megfizetése alól mentesül [Mt. 143. § (2) bekezdés]. Sőt, amennyiben a rendkívüli munkára heti pihenőnapon, pihenőidőben kerül sor, szabadidő, azaz másik heti pihenőnap vagy heti pihenőidő biztosítása esetén is kell bérpótlékot fizetni, csupán a száz százalékos bérpótlék helyett ilyenkor az alapbér ötven százaléka irányadó [Mt. 143. § (4) bekezdés].

Amennyiben szabadidő biztosítására kerül sor a rendkívüli munkával kapcsolatosan, annak időtartama el kell, hogy érje a teljesített rendkívüli munka időtartamát [Mt. 143. § (3) bekezdés]. A szabadidő vagy a másik heti pihenőnap, pihenőidő kiadása határidőben meg kell, hogy történjen: arra a rendkívüli munkavégzést követő hónap végéig sor kell, hogy kerüljön. Amennyiben a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásával végez munkát, kiadására a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell sort keríteni. Ha a rendkívüli munka munkaidőkereten felüli munkavégzéssel keletkezett, akkor a szabadidőt vagy pihenőidőt a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni [Mt. 143. § (6) bekezdés]. Lehetőség van azonban arra is, hogy a felek megállapodást kössenek a szabadidőnek legkésőbb a tárgyévet követő év december 31. napjáig való kiadásáról [Mt. 143. § (7) bekezdés].

Forrás:ado.hu