Az Adó szaklap legfrissebb számában megjelent írásban bemutatja, hogy a 2025. január 1-jétől alkalmazandó megemelkedett minimálbér, garantált bérminimum milyen változásokat eredményez a jövedelemadóztatás és a járulékszabályok alkalmazása, illetve az egyes társadalombiztosítási ellátások megállapítása során.

Releváns jogszabályok:
– 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapít
– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
– 2019. évi CXXII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről

1. A 2025-től alkalmazandó minimális bértételek

1.1. A minimálbér és a garantált bérminimum

A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet] 2. §-a alapján 2025. január 1-jétől

– a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) havibér alkalmazása esetén 290 800 forint (hetibér alkalmazása esetén 66 860 forint, napibér alkalmazása esetén 13 380 forint, órabér alkalmazása esetén 1672 forint);

– legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum havibér alkalmazása esetén 348 800 forint (hetibér alkalmazása esetén 80 190 forint, napibér alkalmazása esetén 16 040 forint, órabér alkalmazása esetén 2005 forint).

A 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet minden munkáltatóra és munkavállalóra kiterjed, azaz a munkaviszony és a közszféra munkaviszonyai esetében is alkalmazandó [394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet 1. §].

1.2. A minimális bértételek alkalmazása

A 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet az alapbér minimális összegének meghatározása kapcsán „két típusú” minimálbért tartalmaz. Kérdésként merülhet fel, hogy adott munkaviszonyban, adott munkavállaló vonatkozásában melyik az irányadó.

A 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet a garantált bérminimum alkalmazásának jogalapját nem a munkavállaló tényleges végzettségéhez, illetve képzettségéhez, hanem az általa ellátott munkakörre előírt végzettség, képzettség szintjéhez köti. Az alábbi esetcsoportok különböztethetők meg a tevékenység gyakorlásához szükséges képesítések szabályozása tárgyában.

1.2.1. Jogszabály (irányadó ágazati jogszabály) által előírt képesítés a munkakör betöltéséhez

Az ágazati jogszabályok egy része rendelkezik arról, hogy valamely tevékenység és/vagy munkakör ellátása egy meghatározott képesítéssel lehetséges. Az említett jogszabályok jellemzően megjelölik azt is, hogy e képesítések valamely állam által elismert szakképesítések (például az Országos Képzési Jegyzékben szerepeltek), a felsőoktatásban szerzett végzettségek és szakképzettségek vagy hatósági képesítések közé tartoznak. Az egyes munkakörök betöltéséhez, tevékenységek gyakorlásához előírt képesítési követelményeket tehát a mindenkor hatályos vonatkozó ágazati jogszabályok határozzák meg.

Amennyiben jogszabály rendelkezik arról, hogy egy adott munkakör középfokú szakképzettséget igényel, kizárólag ilyen képesítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztathat a munkáltató. Ebben az esetben a munkavállaló jogosult a garantált bérminimumra.

1.2.2. A munkáltató vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján képesítéssel ellátható munkakör

Abban az esetben, ha jogszabály nem rendelkezik arról, hogy valamely tevékenység és/vagy munkakör ellátása meghatározott képesítéssel lehetséges, de a munkáltató vagy kollektív szerződés előír középfokú képesítést meghatározott munkakör/tevékenység ellátásának feltételéül, a 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet alkalmazásában a munkáltatói szabályzat (egyoldalúan megállapított belső szabályzat vagy egyoldalúan kialakított gyakorlat), illetve kollektív szerződéses rendelkezés megalapozza a garantált bérminimumra való jogosultságot.

A garantált bérminimumra való jogosultság megállapítása szempontjából, ha a munkáltató vagy kollektív szerződés írja elő a középfokú képesítést a tevékenység/munkakör ellátásának feltételéül, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai irányadóak a munkáltatói szabályzat (Mt. 17. §) és a kollektív szerződéses kikötés [Mt. 277. § (1) bekezdés a) pont] tekintetében.

1.2.3. A munkakör ellátásához nem szükséges középfokú képesítés

Abban az esetben, ha jogszabály nem rendelkezik arról, hogy valamely tevékenység és/vagy munkakör ellátása középfokú képesítéssel lehetséges, és sem a munkáltató, sem kollektív szerződés nem ír elő középfokú képesítést a munkakör ellátásának feltételéül, a 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelet alapján nem jár a garantált bérminimum, tehát az érintett munkavállaló alapbérének legkisebb összege tekintetében a minimálbér az irányadó.

2. Adó- és járulékfizetési kötelezettség

Az említett legalacsonyabb bértételek emelkedésével 2025. január 1-jétől változtak azok az összeghatárok, amelyek a minimálbér és a garantált bérminimum összegén alapulnak. Az adó- és járulékszabályokban rögzített – minimálbérhez kötött – összeghatárok fizetési kötelezettséget, biztosítási jogviszonyt befolyásolnak, így kiemelkedő jelentőségük van, illetve a minimálbér emelkedése a társadalombiztosítási ellátások megállapítására is hatással bír. Az alábbiakban sorra vesszük a minimálbér említett hatásait a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulék, a szociális hozzájárulási adó, továbbá egyes tételes közterhek esetében.

2.1. Személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) több szabálya esetében is a minimálbér alapján történik bizonyos kedvezmény összegének, juttatás kedvező adózása korlátjának, illetve adózási mód választása értékhatárának a meghatározása. Ezért az Szja tv. 3. § 77. pontjában külön is definiálja, hogy a minimálbér a törvény külön rendelkezésének hiányában az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az szja-törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért.

2.1.1. Személyi kedvezmény

A súlyosan fogyatékosnak minősülő magánszemélyeket megillető személyi kedvezmény az összevont adóalapba tartozó jövedelmet csökkentő adóalap-kedvezményként érvényesíthető. A kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély jogosult, aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendeletben említett betegség valamelyikében szenved, és állapotát orvosi igazolással tudja igazolni. A kedvezményre a rokkantsági járadékban vagy fogyatékossági támogatásban részesülő magánszemélyek is jogosultak, a jogosultság a járadék, illetve támogatást megállapító határozattal igazolható. A kedvezmény azokra a hónapokra vehető figyelembe, amelyekben a fogyatékos állapot legalább 1 napig fennállt. Az érvényesítés év közben is kérhető, a munkáltatónak vagy a rendszeres jövedelmet juttató kifizetőnek adott nyilatkozatban.

A feltételek fennállása esetén a magánszemély az adóalapját havonta a minimálbér egyharmadával csökkentheti (a levonandó összeget 100 forintra kerekítve kell meghatározni), így 2025-ben a kedvezmény mértéke jogosultsági hónaponként 96 900 forint (adóban kifejezve 14 535 forint).

2.1.2. Az egyéni vállalkozó átalányadózása

Az átalányadózás 2023. január 1-jétől a tárgyévet megelőző adóévben szerzett bevétel nagyságától függetlenül választható, ugyanakkor továbbra is fennmaradtak a tárgyévre vonatkozó bevételi értékhatárok, vagyis az egyéni vállalkozó akkor alkalmazhatja az átalányadózást, ha a tárgyévben a bevétele nem haladja meg az éves minimálbér tízszeresét (34 896 000 forint), míg az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetében az éves minimálbér ötvenszeresét (174 480 000 forint).

A költséghányadok levonásával számított jövedelem – hasonlóan az őstermelői szabályokhoz – az éves minimálbér feléig (1 744 800 forint) mentes a személyi jövedelemadó alól.

2.1.3. Őstermelői értékhatárok

A minimálbérnek jelentős szerepe van az éves őstermelői bevételi értékhatárok esetében is.

A legkisebb termelési volumenű mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó szabály alapján az őstermelői tevékenységéből származó bevételéből nem kell jövedelmet megállapítania, ha az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben nem haladja meg az éves minimálbér felét, 2025-ben az 1 744 800 forintot. A mentesség költségelszámolási módtól függetlenül minden olyan őstermelőt megillet, akinek az adóévben szerzett, őstermelői tevékenységből származó bevétele nem haladja meg az említett bevételi értékhatárt. Az őstermelő ez esetben az adóelőleg-fizetési és a bevallási kötelezettség alól is mentesül.

Amennyiben az őstermelői bevétel az adóév elejétől összesítve meghaladja az éves minimálbér felét, akkor az őstermelő a teljes őstermelői bevétele után adókötelessé válik, bevallási kötelezettsége keletkezik és adóelőleget is kell fizetnie. Az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell megállapítani.

Főszabály szerint a mezőgazdasági őstermelők (a feltételek fennállása esetén) átalányadózónak minősülnek. Az átalányadózásra jogosító bevételi értékhatár az éves minimálbér tízszerese, 2025-ben 34 896 000 forintra emelkedik. Az értékhatárt meghaladó bevétellel rendelkező őstermelők nem adózhatnak az átalányadózás szabályai szerint, és a teljes őstermelői bevételükből tételes költségelszámolással vagy a 10 százalék költséghányad módszerének alkalmazásával állapítják meg a jövedelmüket.

További kedvező szabály, hogy adómentes az átalányadózást alkalmazó őstermelő éves jövedelmének azon része, amely nem haladja meg az éves minimálbér felét, ez 2025-ben 1 744 800 forint.

Az őstermelők családi gazdasága tagjai az átalányadózást abban az esetben alkalmazhatják, ha a családi őstermelői tevékenység keretében végzett őstermelői tevékenység bevétele az adóévben nem haladja meg a tagok (ideértve a képviselőt is) adóév utolsó napja szerinti létszáma és az éves minimálbér tízszerese szorzatának összegét, de legfeljebb az éves minimálbér negyvenszeresét, azaz 2025-ben 139 584 000 forintot.

2.1.4. Egyes juttatások értékhatára

Az szja-törvény számos juttatás esetében határozza meg a minimálbér alapján a kedvező adózás értékhatárát.

a) Béren kívüli juttatásként adózik

– a szakszervezet által a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott jövedelemből – az adóévben személyenként – a minimálbér összegét (2025-ben 290 800 forintot) meg nem haladó rész; valamint

– a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére az alapszabályban foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott (egyébként adóköteles) jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát (2025-ben 145 400 forintot) meg nem haladó rész.

b) Egyes meghatározott juttatásnak minősül

– a reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása, azzal, hogy egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány/közalapítványt esetében mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának, 2025-ben 72 700 forintnak megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok értékéből az a rész, amely nem haladja meg az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát;

– az évi három alkalommal a minimálbér 10 százalékát (2025-ben 29 080 forintot) meg nem haladó értékű csekély értékű ajándék az erre vonatkozó nyilvántartás vezetése mellett; továbbá

– az egyidejűleg több magánszemély számára szervezett, döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség [beleértve a résztvevőknek a minimálbér 25 százalékát (72 700 forint) meg nem haladó értékű ajándéktárgy költségét].

c) Adómentes a kifizető által ugyanazon magánszemély részére a minimálbért (2025-ben 290 800 forintot) meg nem haladóan a sportról szóló 2004. évi I. törvény hatálya alá tartozó sportrendezvényekre vagy kulturális szolgáltatás igénybevételére [muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítására, színház-, tánc-, cirkusz- vagy zeneművészeti előadásra, közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatás igénybevételére], illetve az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény hatálya alá tartozó állatkertbe szóló belépőjegy, bérlet. A juttatás összegére vonatkozó korlátot a három esetre külön-külön kell figyelembe venni.

2.1.5. A kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelem

A kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelem megállapítása kapcsán szükséges kiemelni, hogy ügyleti bevételt nem kell megállapítani, ha az ügyletből származó bevétel a minimálbér 10 százalékát (2025-ben 29 080 forintot) nem haladja meg, feltéve, hogy a bevétel megszerzésének napjára más, azonos tárgyú ügyletből a magánszemély nem szerez bevételt, továbbá az adóévben e bevételek összege a minimálbért (2025-ben 290 800 forintot) nem haladja meg.

2.1.6. A kamatkedvezményből származó jövedelem munkabérelőleg esetében

A munkavállaló kérelmére a munkáltató által folyósított munkabérelőleg adójogi szempontból olyan kamatmentes kölcsönnek minősül, amelyre az szja-törvény kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Kedvező rendelkezés alapján nem kell alkalmazni a kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó adózási szabályokat, ha a munkabérelőleg címén kifizetett összeg nem haladja meg a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét (2025-ben 1 454 000 forintot), és a visszafizetés legfeljebb hathavi részletben történik.

2.1.7. A szakképzési munkaszerződéssel kapcsolatos juttatások közterhei

A szakképzés keretében népszerű a duális képzőhelyeken történő, szakképzési munkaszerződéssel megvalósuló képzési forma, amelyhez számos egyedi közteherviselési szabály kapcsolódik. A személyijövedelemadó-kötelezettség vonatkozásában az szja-törvény alapján adómentes a minimálbért meg nem haladó mértékű (2025-ben 290 800 forint) más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás.

2.1.8. A távmunkához kapcsolódó egyes kiadások megtérítése

Az szja-törvény alapján igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül a munkaszerződésben foglaltak szerint távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg (2025-ben 29 080 forint). Ha a távmunkavégzés nem a hónap egészében történik, az elszámolható költség az előzőek szerinti havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része.

2.2. Társadalombiztosítási járulék

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) rögzíti a törvény alkalmazásában a minimálbér fogalmát, amely főszabályként a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege (Tbj. 4. § 14. pont 14.1. alpont).

2.2.1. Biztosítási jogviszony keletkezése

Egyes biztosítást megalapozó jogviszonyok esetében a biztosítási jogviszony keletkezése a járulékalapot képező jövedelem összegétől függ, azaz ezekben az esetekben nem automatikus a biztosítás fennállása, hanem további feltétel teljesítése szükséges.

Megbízási vagy vállalkozási jogviszony esetén a biztosítás létrejöttének elbírálásához szükséges vizsgálni, hogy az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri-e a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (amely 2025-ben 87 240 forint), illetőleg tört hónap esetén a naptári napokra annak harmincad részét (2025-ben 2908 forint) [Tbj. 6. § (1) bekezdés f) pont]. Amennyiben a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri az értékhatárt, úgy a munkavégzés időtartamára a biztosítás fennáll, és a járulékfizetési kötelezettség teljesítése szükséges. E rendelkezést kell alkalmazni számos egyéb, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy esetében is, mint például a gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselőjére, alapítvány, egyesület, és sok más – a Tbj. 6. § (2) bekezdésében felsorolt – jogi személy tagja esetében, továbbá a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselők, társadalmi megbízatású polgármester kapcsán [Tbj. 6. § (2) bekezdés].

Továbbá szintén ezen előírás alkalmazandó az állami projektértékelői jogviszonyban, illetve az Európai Unió Tanácsa 2024. második félévi magyar elnökségével kapcsolatos feladatok ellátására irányuló jogviszonyban álló személy esetében. Azaz, e jogviszonyok esetében csak akkor áll fenn a biztosítás, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30 százalékát vagy naptári napokra annak harmincad részét [Tbj. 6. § (1) bekezdés j) pont].

2.2.2. A társas és az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége

A társas vállalkozó a Tbj. rendelkezései szerint biztosítottnak minősül, és járulékfizetésére speciális rendelkezések irányadók. A Tbj. 39. § (1) bekezdése alapján a biztosított társas vállalkozó társadalombiztosítási járulékot fizet a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével. Ugyanakkor a társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér (2025-ben 290 800 forint), ez az ún. megemelt minimum járulékalap [Tbj. 6. § (1) bekezdés e) pont, 39. §].

A biztosított vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó tárgyhavi társadalombiztosítási járulékának alapja a vállalkozói kivét. Az szja-törvény szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől, illetve a biztosítási jogviszony keletkezésétől a tárgynegyedév utolsó napjáig (vagy az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyijövedelemadó-köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt [Tbj. 40. § (1)–(2) bekezdés]. Azonban a Tbj. az egyéni vállalkozók esetében is rögzíti a társadalombiztosítási járulék minimális alapját, amely havonta legalább a minimálbér, azaz 290 800 forint [Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pont, 40. § (3) bekezdés].

A minimálbér a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege (2025-ben 348 800 forint), ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel (Tbj. 4. § 14. pont 14.2. alpont).

Arra a tagra, aki a vezető tisztségviselés tekintetében társas vállalkozóvá válik, így a főtevékenysége is a vezető tisztségviselés, kötelezően nem lehet előírni a garantált bérminimum utáni járulékfizetést, tekintettel arra, hogy nincs olyan jogszabály, amely a vezető tisztségviselést szakképzettséget igénylő tevékenységnek minősítené. A társaság természetesen rendelkezhet arról, hogy a vezető tisztség ellátásának ellentételezése a minimálbérnél, illetve a garantált bérminimumnál magasabb összegben történjen, például az ügyvezető személyes közreműködés díjazása magasabb összegben kerüljön meghatározásra, amely összeg lesz a járulékfizetés alapja.

2.2.3. A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése

A mezőgazdasági őstermelő (ideértve a tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőt is) főszabály szerint a minimálbér 92 százaléka (2025-ben 267 536 forint) után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ettől két esetben van eltérés:

– egyrészt az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért – támogatások nélküli – bevétele nem haladja meg a tárgyévet megelőző adóév éves minimálbérének az ötszörösét (2025-ben tehát a 2024-es minimálbérrel számolva ez 16 008 000 forint), az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 15 százaléka után fizet társadalombiztosítási járulékot (a havi járulékalap a tárgyévet megelőző évi – támogatások nélküli – bevétele 15 százalékának egytizenketted része);

– másrészt a mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében nyilatkozattal vállalhatja, hogy a társadalombiztosítási járulékot az előírt járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg (Tbj. 41. §).

2.2.4. Munkaviszony – járulékfizetési alsó határ

A foglalkoztató a foglalkoztatottnak minősülő biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem vagy a járulékfizetési alsó határ alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A Tbj. 27. § (2) bekezdése értelmében, ha a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát, úgy legalább ennek alapulvételével kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni, ez az ún. járulékfizetési alsó határ. 2025-ben tehát munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén – legalább – 87 240 forint a társadalombiztosítási járulék alapja. E rendelkezéshez kapcsolódik a Tbj. 23. § (3) bekezdése, amely rögzíti, hogy járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem közötti különbözet után fennálló társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget a foglalkoztatónak kell teljesítenie. A különbözet utáni társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség előzőek szerinti teljesítését azonban úgy kell tekinteni az ellátások számítási szabályainak alkalmazása során, mintha azt a biztosított személy teljesítette volna.

A járulékfizetési alsó határt egyes esetekben (például hónap közben kezdődő munkaviszony) arányosítva szükséges alkalmazni, illetve bizonyos kivételes esetekben nem kell alkalmazni (például gyermekgondozási díjban részesülő munkaviszonya) [Tbj. 27. § (2)–(3) bekezdés].

dr. Gergely Katalin és dr. Kiss Zoltán cikkéből, amely az Adó szaklap 2025/3-as számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még az új minimálbér szochó-fizetésre gyakorolt hatásáról, és a minimálbér szerepééről a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során.

Az Adó szaklap 2025/3-as számában olvashat többek között az adóalap-kedvezményekről a személyi jövedelemadóban, az adományok elszámolásáról a társasági adóban, a csoportos áfaalanyiság intézményéről, a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítésének áfa-szabályairól, valamint a gépjárműfoglalás és -értékesítés témájáról az adóvégrehajtásban.

Forrás:ado.hu