Szinte biztos, hogy 100 ezer forint fölé emelkedik jövőre a minimálbér összege, ezzel pedig átlépünk egy bűvös határt. Pró és kontra érvek is vannak a béremelés mellett, ám egy kérdés ilyenkor biztosan felvetődik: mennyire reális a magyar gazdaság teljesítményéhez képest a jelenlegi bérszínvonal? Többet kellene keresnünk, netán keresünk is, csak a hivatalos statisztikákban ez nem látszik? A válaszokat a versenyképesség, foglalkoztatottsági szint és a feketemunka területén kell keresni.

Várhatóan 100 ezer forint fölé emelkedik jövőre a kötelező legkisebb bér – nyilatkozta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Hír TV-nek múlt pénteken, utalva arra, hogy a hazai minimálbér jelenleg 98 ezres szintjét a kormányzat mindenképpen a bűvös 100 ezres szint fölé emeli. A cégek mindössze 2,4, a munkavállalók érdekvédelmi szervezete ugyanakkor 5,4 százalékos emelést tartana megfelelőnek. A vállalatok az inflációval megegyező emelést tartanának tehát reálisnak, a másik oldal pedig ehhez még hozzádobná a várt gazdasági növekedés ütemét (2 százalék), és efelett egy százalékpontot még pluszban.

A minimálbér mértékéről hazánkban szinte mindig elhangzik a kérdés, hogy vajon ki tudják-e termelni a vállalkozások és a gazdaság az így megemelt fizetéseket, illetve milyen negatív, pozitív társadalmi hatások jelentkeznek ezzel. A kérdésre a vállalkozói és munkavállalói oldal értelemszerűen eltérő válaszokkal reagál: előbbiek a költségeiket szeretnék minél alacsonyabban tartani, míg utóbbiak minél több bérhez jutnának.

Az ellentétes nézőpontok közepette ugyanakkor egy-két kérdés bizonyosan felvetődik: mennyire reális a magyar gazdaság teljesítményéhez képest a jelenlegi bérszínvonal? Hogyan alakultak az utóbbi 8-10 évben a magyarországi bérek az infláció és a gazdasági növekedés tükrében?

2004–2012

Kiindulópontnak Magyarország uniós csatlakozásának dátumát vettük alapul, így a környező régiós országokkal történő összehasonlítás is egyszerűbb lehet. A 2004 óta eltelt időszakban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 58 százalékos volt az évente indexált drágulás értéke, vagyis összességében ennyit emelkedtek nálunk az árak. A gazdasági növekedés területén 2004 óta 7 százalékos GDP-bővülést tudtunk összehozni. A bruttó átlagkereset eközben 145 ezer forintról 223 ezerre ugrott 2012-re, a nettó átlagkereset pedig 93 ezerről 144 ezerre nőtt. A nettó béreknél, amit mindenki hazavisz a zsebben, mintegy 54 százalékos volt tehát a nominális emelkedés mértéke.

Ha ezt az árakhoz viszonyítjuk, akkor látható, hogy szinte alig volt reálbér-emelkedés az elmúlt kilenc évben. (Előtte viszont annál inkább, az egyensúlyt komolyan megborította a 2003-as év, amikor is év elejéről év végére 88 ezer forintról 98 ezerre ugrottak az átlagos nettó bérek, nagyrészt a Medgyessy-kormány 100 napos programja következtében. Az infláció ugyanakkor éves szinten csak 4,7 százalékos volt. Az államadósság is ekkor kezdett komolyan növekvő pályára állni).

Kullogunk a régióban

Csehországban ezen időszak alatt 27 százalékos volt az összesített drágulás mértéke, a GDP pedig 2004-hez viszonyítva 26 százalékkal volt nagyobb a tavalyi év végén. A bruttó átlagkeresetek mindeközben bruttó 17 ezer koronáról 25 ezerre nőttek (majdnem ezer euró), mintegy 47 százalékos nominális emelkedést produkálva. (Az adatok kiszámításához a nemzeti statisztikai hivatalok és az Eurostat adatait vettük alapul).

Északi szomszédunknál, Szlovákiában 2004 és 2012 között 33 százalékos volt a összesített pénzromlás mértéke, a gazdaság kibocsátása pedig 47 százalékkal lett nagyobb ebben az időszakban. A bruttó havi keresetek Szlovákiában tavaly már a 800 eurót is meghaladták, ez kilenc éve még bőven 400 euró alatt volt, a jövedelmek tehát megduplázódtak.

Tőlünk keletre, Romániában 80 százalékos volt az összesített infláció mértéke 2004 és 2012 között, a GDP mindeközben 32 százalékkal növekedett. Ugyanezen időszak alatt a bruttó keresetek átlagban elérték a havi 2100 lejt (körülbelül 470 euró), 2004-ben viszont az átlagbérek még 600 lej körül jártak, a jövedelmek bővülése tehát bő háromszoros volt nominálisan.

A kép teljesebb megértéséhez még az árszínvonalak alakulását is hozzá kell tenni. E szerint mind Csehország, mind Szlovákia jelentősen közeledett az uniós átlaghoz. Csehország 2004-től, az uniós szint 55 százalékáról 2011-re 77 százalékra zárkózott fel, Szlovákia is ugyanerről a szintről indult, ám ők két százalékponttal alacsonyabb árszínvonalat értek el, mint a csehek. A románok árszínvonala az uniós szint 43 százalékáról indult, és 2011-re 60 százalékot ért el. Magyarországon ezen időszak alatt szinte alig történt változás, 62 százalékról 64-re nőtt a magyar árszínvonal az uniós átlagszinthez képest (Magyarországon nagyobb részben a forint euróval szembeni árfolyamromlása miatt nem közeledett jobban az uniós átlaghoz az árszínvonal).

Versenyképesség, feketemunka, foglalkoztatottsági szint

Régiós összehasonlításban azt látjuk, hogy Magyarországon alacsonyak a nettó bérek – fejtette ki Gabler Gergely, az Erste Bank makrogazdasági elemzője. Szerinte bruttó bérben nem vagyunk annyira lemaradva a visegrádi országokhoz képest, ám még mindig magas az adó- és járulékterhelés, emellett a munkaadói terhek is jelentősek, így a nettó jövedelmek átlagban alacsonyabbak.

A bérekre rakódó munkáltatói terhek azért is magasak, mivel alacsony a magyar foglalkoztatottsági szint. A hasonló népességű Csehországban például egymillióval többen dolgoznak. Magyarországon emellett a bérek eloszlása is igen egyenlőtlen: sokan csoportosulnak az alacsony jövedelmi kategóriák körül, míg Szlovákiában a medián béreket keresők egyáltalán nem az alacsonyabb jövedelmi csoportokban találhatóak.

Az Erste makroelemzője szerint hazánkban további probléma a feketegazdaság nagy aránya. Bár a visegrádi országokban is jelen van a feketemunka, nálunk ez komoly méreteket ölt (bár ezt nehéz becsülni), és ez a hivatalos kereseti statisztikákat is lefelé torzítja – fejtette ki Gabler (a feketegazdaság méretét ugyanakkor egyes kutatások szerint a közvélemény túlbecsüli – a szerk).

Az elemző szerint gazdasági teljesítményünk alapján ugyanis biztos, hogy nagyobbak a bérek, csak egyes helyeken ezek feketén vagy szürkén érkeznek, ezért nem kerülnek bele a statisztikákba. Ezt a paradoxont úgy lehetne feloldani, ha a feketegazdaságot komolyan elkezdenék visszaszorítani. Hiába ugyanis az egykulcsos személyi jövedelemadó, a magas járulékok miatt a bérköltség mindössze felét kapja kézhez a munkavállaló, amivel még így is a világ legmagasabb adóterhelésű országai tartozik Magyarország. A gazdaság fehérítésével párhuzamosan csökkenhetnének a bérekre rakódó terhek, így versenyképesebb lenne a hazai adórendszer. Ez pedig hozzájárulna ahhoz, hogy új piaci munkahelyek jöjjenek létre.

Van, ahol drágák vagyunk

Ha az általános képet nézzük, akkor az látszik, hogy a munkabérek és a devizaárfolyamok együttes figyelembevételével, a gazdaság versenyképessége sokat javult a 2000-es évek közepéhez képest – állítja Samu János, a Concorde makroelemzője. Azt mondja, az adójóváírás kivezetése és az alacsony jövedelműek számára rosszabb személyijövedelemadó-változások kissé rontottak a helyzeten.

Az látszik, hogy az alacsonyabb képzettségűek, jövedelműek által végzett munkák területén drágák vagyunk, ezért a kivitelünk összetétele egy fejlett nyugat-európai gazdaságra hajaz. Vagyis, ha a versenyképességünket szeretnénk növelni, akkor az alacsony képzettségűek (és ezért alacsony jövedelműek) bérköltségét kellene csökkenteni a Concorde elemzője szerint. Ez történhet akár munkáltatói vagy munkavállalói oldalon is – emelte ki Samu.

Az eddigiekből is látszik tehát, hogy generális egyértelmű választ nehéz, csaknem lehetetlen adni a címben feltett kérdésre, illetve rendkívül sok szempontot kell figyelembe venni ahhoz, hogy egyáltalán a kérdés lényegére rá tudjunk tapintani.

Forrás: HVG