Gyakran a tévhitek veszélyesebbek, mint a legszigorúbb adózási szabályok. Az ilyen tévhitek terjesztésében rendre az adóhatóság a ludas, miután nem tudja, vagy nem is kívánja kordában tartani a bürokratái elvárásait, amik aztán szép lassan íratlan szabályokká erősödnek, végül egyenesen károssá válnak. A cikkben egy ilyen tévhit kerül bemutatásra.

A számviteli beszámoló készítése során a társasági adó megállapításakor a könyvelőnek végig kell tekintetnie az adóalapot növelő és csökkentő tételeket. Bár van általános jellegű gumiszabály, amely szerint bármilyen kiadás – megítélés szerint – az adóalapnövelő tételek közé sorolható. A találomra való átsorolás tetszik is az adóhatóságnak, de a jogalkotó bizonyos tételek átsorolását megtiltotta, illetve kifejezetten adóalap-növelőnek minősítette. A társasági adó törvény 3. számú melléklete megemlíti azt az adóalap növelő tételt:

Az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;

A szöveget átolvasva, nem találunk semmilyen jelzést, utalást, hogy bármilyen módon a gazdasági esemény írásos szerződést igényelne. Mégis az adóhatóság kitartó érvelése miatt a végén csak-csak a bürokratizmus győz. Ezt pedig jó alaposan beépíti a hivatal a köztudatba, az jól láthatóan, több internetes fórumon is visszaköszön.

Természetesen lehet szerződni, akár feleslegesen is, nem tiltja azt semmi. Mindezt megkövetelni viszont már komoly gazdaságot hátráltató tényező, főleg az ésszerűtlen, amúgy jól dokumentált gazdasági események esetén.

A tévhit tehát abban áll, hogy amíg a törvény világosan rendelkezik, addig az a kiadás, ami ésszerűtlen és nem a bevételszerző tevékenységet szolgál, azt a hivatal által elvárt szerződés se menti meg a megállapítástól.

Ne szerződjünk pusztán az adóhatóság elvárása okán takarításra, fuvarozásra, ügyvédi szolgáltatásra, áruszállításra, rendszeres anyagbeszerzésre stb, ha egyénként jól „észlelhető” módon történt a teljesítés és bátran hagyatkozzunk a józan észre, ne ijedjünk meg attól, amikor a hivatalnok elsüti, hogy „… és a szerződés?”

Forrás: www.dashofer.hu
Szerző: Ruszin Zsolt