Elérhetőség

72/784-865

 This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

FAcebook

Szigorúbb lett az önkormányzati vagyon kezelése

Létrehozva 2013. december 13. (péntek) 08:55

Az elmúlt években az állami és önkormányzati vagyonnal kapcsolatos új törvényi előírások lényegesen részletesebb és szigorúbb szabályokat határoznak meg a közfeladatok ellátásának biztosítását szolgáló vagyonnal való gazdálkodás tekintetében.


Magyarország alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon közérdeket szolgál, közös szükségletet elégít ki, legfőbb rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása.

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyon egészét képező állami és helyi önkormányzati vagyonra vonatkozóan a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás alapelveinek, egységes és hosszú távú követelményrendszerét határozza meg. A törvény a nemzeti vagyon körén belül négy kategóriát különböztet meg, amelyek a következők:

a forgalomképtelen, kizárólagos állami és önkormányzati tulajdon (például helyi közutak és műtárgyaik, helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok),
a forgalomképtelen, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, amely állami tulajdonban, illetve helyi önkormányzati tulajdonban történő megőrzése hosszú távon indokolt,
a korlátozottan forgalomképtelen vagyon, amely meghatározott feltételek szerint eladható, megterhelhető (például közmű, közfeladatot ellátó intézmény),
forgalomképes üzleti vagyon: a nemzeti vagyon azon része, amely nem tartozik a kincstári vagyonba, illetve az önkormányzatok törzsvagyonába.

A nemzeti vagyon kezelése, hasznosítása
A vagyonkezelői jog rendkívül széles körű, kvázi tulajdonosi jogkört jelent, amely gyakorlását a törvény állami és önkormányzati szereplők részére biztosítja. A vagyonkezelői jog – törvényben történő kijelölés kivételével – vagyonkezelési szerződéssel jön létre. A vagyonkezelőt – ha jogszabály vagy a vagyonkeze­lési szerződés másként nem rendelkezik – megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei – ideértve a számvitelről szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettséget is – azzal, hogy a vagyont nem idegenítheti el, a vagyont biztosítékul nem adhatja, és a vagyonkezelői jogot harmadik személyre nem ruházhatja át. Nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából, a közfeladat ellátásához szükséges mértékben hasznosítható, valamint adható vagyonkezelésbe.

Az önkormányzati vagyon kezelése

Az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos általános előírásokat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény tartalmazza. A vagyonkezelői jog azt biztosítja, hogy az önkormányzat az adott eszközök tulajdonjogát megtartva, a közfeladat ellátását önkormányzati szektoron kívüli más gazdálkodó szervezetre, azaz a vagyonkezelőre oly módon bízza, hogy az a vagyonkezelési szerződés alapján a vagyont birtokolhatja, használhatja és haszno­síthatja. Ezzel megvalósul az önkormányzati vagyon védelme. A helyi önkormányzatok vagyongazdálkodásában a vagyonkezelői jog létesítése tehát egy lehetőség a közfeladatok hatékonyabb ellátásához.

Amennyiben az önkormányzat a vagyonkezelői jog intézményét alkalmazni kívánja, akkor rendeletében kell meghatároznia, hogy a tulajdonában lévő nemzeti vagyon mely körére létesít vagyonkezelői jogot, továbbá a vagyonkezelői jog megszerzésének, gyakorlásának, valamint a vagyonkezelés ellenőrzésének szabályait. A korábbi szabályozáshoz képest jelentősen szűkült a vagyonkezelésre jogosultak köre, az állam és az önkormányzat szerveire, intézményeire, valamint ezek tulajdonában álló gazdálkodó szervezetekre korlátozódik.

A vagyonkezelő a vagyon felújításáról, pótlólagos beruházásáról legalább a vagyoni eszközök elszámolt értékcsökkenésének megfelelő mértékben köteles gondoskodni, és e célokra az értékcsökkenésnek megfelelő mértékben tartalékot képezni. A vagyonkezelő a vagyonkezelésébe vett vagyon használatából, működtetéséből származó bevételeit, illetve közvetlen költségeit és ráfordításait elkülönítetten köteles nyilvántartani. A vagyonkezelői jog létesítése nem keletkeztethet a közfeladat ellátásával összefüggésben központi költségvetési többlettámogatási igényt. A helyi önkormányzat tulajdonában lévő vagyon vagyonkezelésbe adása illetékmentes.

Számviteli előírások

A számvitelről szóló 2000. évi C. 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a vagyonkezelőnél a mérlegben eszközként kell kimutatni a – törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján – kezelésbe vett, az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközöket is. Ezen eszközöket a kiegészítő mellékletben – legalább mérlegtételek szerinti megbontásban – külön be kell mutatni. A számviteli törvény 42. § (5) bekezdésében foglaltak szerint „egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni (...) az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök – törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő – kezelésbe vételéhez kapcsolódó kötelezettséget."

A gazdasági társaságnak a számviteli politikájukban rögzítendő szabályok esetében a számviteli törvény előírásain túl figyelembe kell venni az önkormányzat vagyongazdálkodásával, vagyonkezelésbe adásával kapcsolatos törvényi és más jogszabályi előírásokat (ideértve az önkormányzat vagyonrendeletét is), valamint a vagyonkezelési szerződésben rögzített elszámolási és adatszolgáltatási kötelezettségeket is.

Figyelemmel kell lenni tehát arra, hogy a nyilvántar­tásokban a vagyonkezelői tevékenységgel kapcsolatban mind az eszközök, mind a kötelezettségek, illetve a bevételek, költségek és ráfordítások egyrészt az egyéb tevékenységektől elkülönüljenek, másrészt tegyék lehetővé önkormányzatonként a kötelező adatszolgáltatás teljesítését.

Az önkormányzati vagyon vagyonkezelésbe adásának jogszabályi hátteréről, a vagyonkezelő számviteli nyilvántartási feladatairól, kiemelten a vízi közművek működtetéséről Dömötörfy Józsefné ír a Számviteli Tanácsadó 2013/10. és 11. számaiban megjelent kétrészes cikksorozatában.

Forrás: www.ado.hu

IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark