A képviselet, a más helyett, más nevében való eljárás, jognyilatkozat-tétel lehetősége alapvető fontosságú az üzleti forgalomban.

Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) a kötelmek közös szabályainál (6. könyv, 1. rész) tárgyalja a képviselet jogintézményét, abból kiindulva, hogy a képviselet alapvetően a jognyilatkozatokhoz kapcsolódó fogalom. Maga a törvény definiálja a képviselet fogalmát, miszerint: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi."

A képviseletet keletkeztető jogi tény alapján megkülönböztetjük a törvényes (törvényen vagy bírósági, hatósági határozaton, létesítő okiraton alapuló), valamint az ügyleti (meghatalmazáson alapuló) képviseletet. A létesítő okiraton, szervezeti szabályzatokon alapuló képviseletet szervezeti képviseletnek nevezik, a képviseleti jog alapja azonban itt is a jogszabály (alapvetően a Ptk.) felhatalmazása, ezért ez is a törvényes képviselet egyik fajtájának tekinthető.

A képviseleti jog korlátozása főszabály szerint jóhiszemű harmadik személyekkel szemben hatálytalan, tehát, ha a harmadik személy nem tudott és nem is kellett volna tudnia a képviselet korlátozottságáról, a joghatások beállnak a képviseltnél. Fontos azonban a harmadik személy jóhiszeműsége, különös tekintettel a meghatalmazáson alapuló képviselet esetére. A meghatalmazás valamennyi esetben megszabja a képviselet határait, ennek megismerésére a másik szerződő félnek törekednie kell, különben nem áll meg a jóhiszeműsége.

Ügyleti képviselet

Az ügyleti képviseleti jogot a meghatalmazás keletkezteti. A meghatalmazás egyoldalú, címzett jognyilatkozat. A meghatalmazás csak jogosít, ebből következően tehát a meghatalmazás érvényességéhez nem szükséges a meghatalmazott jóváhagyása, illetve írásbeli meghatalmazás esetén aláírása. A meghatalmazás önmagában tehát csak lehetőséget teremt az eljárásra, a meghatalmazott nem köteles azonban eljárni. Ezzel szemben a meghatalmazó és a meghatalmazott megállapodhatnak a képviseletről, ekkor azonban már megbízási szerződés jön létre a felek között. Minimális tartalmi kelléke a meghatalmazásnak a meghatalmazott személye, illetve azon jognyilatkozatok, ellátandó ügyek köre, amelyeknél a meghatalmazott eljárhat. Általános meghatalmazásnak hívjuk az ügyek egyedileg meg nem határozott körére vonatkozó meghatalmazást, amelyet teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni, és legfeljebb 5 évre szólhat.

Jogi személyek képviselete

A jogi személyek törvényes képviselője az adott jogi személy vezető tisztségviselője. A vezető tisztségviselő a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára jogosult, a társaság legfőbb szerve által választott személyt jelent, amely döntések nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe. A vezető tisztségviselő megválasztásával automatikusan keletkezik a képviselői jogállás is. A vezető tisztségviselők képviseleti joga általános: a társaság valamennyi ügyére, jognyilatkozatára kiterjed, mindenfajta korlátozás nélkül. A Ptk. rögzíti, hogy a vezető tisztségviselő képviseleti jogát – főszabályként – önállóan látja el. Ahogy a jogi személyekre vonatkozó rendelkezések általánosságban, az önálló képviseleti jog szabálya is diszpozitív, tehát a jogi személy meghatározhatja, hogy például bizonyos jogviszonyokban vagy értékhatár felett egyik vagy másik vezető tisztségviselő, esetleg több vezető tisztségviselő együttesen járhat el, illetőleg a vezető tisztségviselők képviseleti jogát feltételhez vagy – például tulajdonosi – jóváhagyáshoz kötheti. Ez a korlátozás azonban a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselők esetében harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a korlátozásról a harmadik személy tudott vagy – az adott helyzetben elvárható gondossággal eljárva – tudnia kellett. A jogi személyek szervezeti képviseletének az új Ptk. alapján három típusát lehet megkülönböztetni. A szervezeti képviselet általános formája, ha a jogi személy létesítő okirata vagy szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzata a jogi személy szervezetén belül képviseleti joggal járó tisztséget határoz meg. A szervezeti képviselet második típusa az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egység vezetőjének képviseleti joga, amely szintén önálló, ugyanakkor csak az adott szervezeti egység rendeltetésszerű működéséhez szükséges körben illeti meg a szervezeti egység vezetőjét. Szintén szervezeti képviseleti típus, ha az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal képviseleti joggal ruházza fel. A munkavállalók képviseleti joga azonban több szempontból is korlátozott. Egyrészről formailag írásbeli nyilatkozathoz kötött, másrészről minden esetben csak az írásbeli nyilatkozatban meghatározott ügyekre terjed ki (sosem általános), harmadrészt kizárólag más személyekkel együttesen gyakorolható (sosem önálló).

Forrás: www.ado.hu